5. fejezet

/Sophie/
Mióta rátaláltam testvérkémre, Bellára, az egész életem megváltozott. Végre véget ért az egyedüllétem. Mindig sürög valaki körülöttem, legfőképp Jacob, akinek még mindog nem lankadt a bűntudata. Megtanulta a leckét. Mert az okos ember más kárán tanul. Megbántotta Bellát, de megbánta már ezerrel és rendbehozta, amit elrontott. De a bűntudata üldöz. Ettől meg én érzem magam kényelmetlenül. Nagyon komplikált dolog. Még magam is belezavarodok. A zűrzavart a fejemben Bella könnyen észrevette.
-Sophie, mi a baj? -kérdezte a vállamat simogatva.
-Semmi, csak elgondolkodtam azon, hogy nem szeretném, hogy Jake árnyékként kövessen. De hát én mondom ezt, aki önmagában egy árnyék.
-Dehogy. Nagyon is emberi vagy. -vígasztalt.
-Köszönöm, de akkor is így van, még ha neked nem is.
-Nem vagy éhes? -kérdezte átgördülve előző témánkról.
-De egy kicsit. -vallottam be. A konyha felé vettük az irányt, ahol Alice-be botlottunk.
-Csatlakozhatok a tracspartihoz? -kérdezte nagy vigyorral. Nem kellett válaszolni, ő már mögénk is szegődött. Csak tudnám, hogy akkor miért kérdez.
A konyhába érve Bells csinált nekem egy szendvicset, miközben én Alice nyakbaakasztós, fekete miniruháját csodáltam. A ruha előnyösen kiemelte háta hófehér bőrét. Mintha csak rá lenne szabva.
-Alice. Meg tudnád nekem mondani, hogy azén hajszínemhez és bőrszínemhez milyen színű ruha illene? -kérdeztem kíváncsian.
-Lássuk csak. -gondolkodott el. Nagyon meggondolja a választ. -Egészségesen fehér bőröd és feketés-barnás hajad van. Én vörös ruhát adnák rád. -fejezte be az elemzést.
-Amit ő mond, az csak igaz lehet. Hallgass rá! -javasolta Bella, majd letette a tányért az asztalra. Elmosolyodtam, megköszöntem és lehuppantam a legközelebbi székre és enni kezdtem. Nagyon finom volt a szendvics. Azonnal elpusztítottam. Ránéztem az órára és, bár eddig is volt, hiányérzetem támadt.
-Hol van Renesmee? -szegeztem Bellának a kérdést.
-Jacobbal van valahol La Push-on. -hangzott az azonnali válasz.
-És nem izgat, hogy nem tudod, hogy pontosan hol van? -kíváncsiskodtam tovább, mert őszintén érdekelt.
-Nem. -felelte egyszerűen. -Tudom, hogy Jacob maximálisan vigyáz rá. Edward viszont helyettem is idegeskedik. -nevetett fel.
-Ez így van. -helyeselt Alice. -Jazz sem tud az idegbetegségével mit kezdeni. -kuncogta.
-Szívesen lennék Jasper helyében. -nevettem vele.
Sokat beszélgettünk aznap aztán amikor este mindenki elvonult, egyedül maradtam a nappaliban. Egy dél-amerikai sorozatot kezdtem el nézni, amikor hirtelen valaki eltakarta a tévét.
-Beszélhetnénk? -kérdezte a csak első pillanatban idegennek tűnő pasi. Ijdtségem után rögtön felismertem a pasat.