6. fejezet

(Sophie szobája)
Íme a befejező rész. Remélem tetszik majd. Jó olvasást!
Ui.: Készülök egy merényletre. Lehet találgatni, mi az. :P:P

Az első pillanatban még ismeretlennek tűnő pasas, egy régi ismerősöm volt. Aki bevezetett az angyalság alapjaiba.
-George! Maga hogy kerül ide? -kérdeztem meglepetten.
-Azért jöttem, hogy közöljem, te vagy az a szerencsés, aki újra láthatóvá válhat mindenki számára.
-Újra ember lehetek? -kérdeztem reménykedve.
-Részben igen. Lélekben mindig angyal maradsz, de teljes értékű emberi életet élhetsz.
-És mit jelent ez? Mennyiben maradok angyal? -ültem le.
-Hát igazából csak annyiban, hogy halhatatlan leszel. -közölte.
-És az emberi külsőm visszakapom? -faggattam tovább.
-Igen, kisebb-nagyobb változtatásokkal.
-Milyen változtatások? -kérdeztem kíváncsian.
-Például új szem- és hajszínt kell választanod.
-Tehát ugyanolyan leszek, mint eddig, csak épp szőke leszek mélykék szemmel. -amint kimondta, mit kell változtatnom, rögtön tudtam a választásom. Úgyis ki akartam már próbálni a szőkeséget, de sose jutottam el a fodrászig.
-Így van. -válaszolta, majd csettintett egyet. A hajam egyszeriben világosodni kezdett, a szemem pedig kékülni, ahogy akartam.
-Köszönöm. -mondtam és a tükörbe néztem. Csodálatos lett az új külsőm. Ezentúl kiadhatom magam Rosalie és Jasper elveszett testvérének.
-Egy-két dolgot azért tisztázzunk, mielőtt elmegyek. Szabályokat, amiket be kell tartanod.
-Miféle szabályokat? -kérdeztem. Mindent tudni akartam.
-Például, hogy az igazi családod azt hiszi, meghaltál. Tehát nem találkozhatsz velük.
-Ez teljesen világos.
-És a fajtánk létezését titokben kell tartanod, ahogy más természetfeletti lénynek kell.
Bólintottam. Majd eszembejutott egy kérdés.
-És ezentúl repülni sem fogok tudni?
-Nem. Csak az örökélet marad meg.
Nem tudtam erre mit mondani, ezért megint csak bólintottam.
-Légy olyan, mint a kígyó a dzsungelben és vegyülj el jól! Ha ez menni fog, sokáig boldog lehetsz Bellával és a Cullen családdal. -mondta gondosan tagolva bölcsességét. A vállaimra tette két kezét és csukott szemmel motyogni kezdett. Amint végzett, hátrált egy lépést és eltűnt. Mintegy végszóra, megérkezett Bella.
-Ki volt ez az alak? -kérdezte az üres hely felé mutatva, ahol egy-két pillanattal ezelőtt még George állt.
-Egy régi barátom. -feleltem, majd elmondtam neki mindent szóról szóra.
-Tényleg ember lettél? Ez hihetetlen. -csodálkozott, majd megölelt. Így ért véget angyallétem.

1 hónap múlva....

Már egy hónapja annak, hogy újra élvezhetem az emberek életét. Azóta mindenki Sophie Cullenként ismer, mint Rosalie és Jasper testvére. Pedig semmi közöm nincs hozzájuk valójában. Bella unokatestvére helyett Rose-hoz tartozom.
Eljött a szeptember. És vele az első iskolai nap is. Épp az ágyból keltem ki, mikor Edward és Bella haladtak el a szoba ajtaja előtt.
-Szerinted Sophie jól érzi magát nálunk? -kételkedett Bella.
-Nyugodj meg, drágám. Úgy él itt, mint hal a vízben.
-Akkor jó. Remélem ő is így gondolja.
Ennyi nekem elég is volt. Sosem kételkedtem, hogy szeretnek, mégis jó volt hallani. Ez csak egy megerősítés volt. Odaosontam az ajtóhoz és kikukucskáltam a kulcslyukon. Edward épp magához húzta testvérem, mikor meglestem őket. Kis idő múlva sógorom beleszagolt a levegőbe, majd grimaszt vágott.
-A francba! -kiáltott fel. - Az a kutya megint itt ólálkodik.
-Ne húzd fel magad! Ez sosem fog változni.
Nem bizony. A szerelem javíthatatlan. Remélem egyszer én is találok majd magamnak egy srácot. Legalább olyat, mint Edward.